Franciaország művészete: A bronzkorban az ónkereskedelem szárazföldi útjai a mai →Franciaország területén vezettek át. D-i partján a Kr. e. 7. sz: megjelentek a gör. művészet termékei, melynek hatása É felé is kisugárzott. A 6. sz. 2. felétől erősödött az etruszk és É-itáliai kultúra importja és hatása, főleg a kialakuló kelta művészet és kultúra közp-jaiban. A róm. hódítás után Gallia prov. a virágzó gallo-római műv. színhelye lett. - 1) Építészet. Bár több szegyh. alapításának írott adatai az 5. sz-ból valók, a későbbi átépítések, bővítések következtében ezekből az épületekből, a vienne-i Szt Péter-baz. kivételével, semmi sem maradt ránk. Kisebb méretű emlékek a 628: alapított jouarre-i kolostortp., a 7. sz. grenoble-i Szt Lőrinc-sírkpna, a frejus-i, poitiers-i, vénasque-i keresztelőkpnák, melyek centrális elrendezése itáliai óker. épületekre emlékeztet. Ha e korszakba sorolható a clermont-i katedrális kpnákkal körülvett kettős apszisa, akkor a karoling építészet e sajátosságának is itt lehet a gyökere. Helyi sajátosság a →négyezeti torony, a főhajó és kereszthajó találkozása fölé eleinte fából emelt torony (Tours, St. Márton-baz., nantes-i, clermont-i katedrálisok). - A karoling kor (751-987) centrális épülete a 806: fölszentelt Germigny des Prés pilléres, négyzetes, görögkereszt alaprajzú tp-a, melyhez 3 oldalon patkó alakú, a 4. oldalon három apszis járult. Ezt az elrendezést feltehetően gör. származású építtetője, Theodulf orléans-i pp. hozhatta az örmény építészetből. A római T alakú oszlopos bazilikára a 775: fölszentelt St. Denis-tp. a példa. A karoling műv. messzire kiható kezdeményezései közül a St. Gallen-i alaprajzon föltűnő kettős szentélyű tp-típus fr. földön a besançoni katedrálison (9. sz. eleje), a reimsi St. Remi-n (852: sztelték), az auxerre-i, nevers-i, verduni szegyh-on található meg. - A ném. sajátosságnak tartott Westwerk, a tp. Ny-i részének kétszintes megoldása, melyet a külsőn tornyok kísérnek, fr. földön jelent meg elsőnek. Őstípusának az elpusztult centulai St. Riquier-tp-ot tartják, melyet 790: Angilbert apát kezdett építtetni s 799: szenteltek föl. A karoling korszakban fr. földön alakult ki a gazdagabb kiképzésű szentélymegoldás is. E fejlődés első lépése a külső kripta, melyet boltozott folyosóval kapcsoltak a tp-hoz (St. Denis, 775). Tisztán követhető a fejlődés a Loire-torkolat egyik kis szigetén, Deas-ben, ahol a 814-19: épített háromhajós, félköríves apszissal záruló pilléres baz-t a szerz-ek a normann támadások miatt elhagyni kényszerültek, s a másik szigeten fölépítették a St. Philibert de Grandlieu-tp-ot, külső kriptával, melyet a mellékszentélyből lehetett folyosón megközelíteni. A zarándoklatok növekedésével a kriptát 5 kpnával bővítették. A szentélykörüljárós, kápolnakoszorús csarnokkripta nyomán alakult ki a hasonló elrendezésű apszisképzés (Tours, Szt Márton-baz., 903-18), mely a román stílus korában mint fr. szentélytípus rendkívül jellegzetes volt. A karoling birod. széthullása (843) után alakultak ki a regionális isk-k társad. alapjai, csakúgy, mint az interregionális művészet nagy közp-jai: Cluny, Citeaux és a zarándokhelyek. - A román építészet fejlődését Cluny 3. bazilikájának építésétől számítjuk. Az 1. baz. 909-27, a 2. 955-81, a 3. 1088-95: épült. A középhajó 30 m magas, 40 m széles dongaboltozatának beomlása miatt végleg csak 1125-30: készült el a kk. legnagyobb tp-a. Az öthajós, kettős kereszthajóval, kápolnakoszorús szentélykörüljáróval épített baz-t 1811-83: nagyrészt lerombolták. Korszakos újításait az ásatásokon kívül a hatása alatt épült burgundiai tp-okon, különösen kisebb léptékű másolatán, →Paray-le-Monial tp-án tanulmányozhatjuk. Hatását Burgundiában az 1104: fölszentelt vézelay-i Ste. Madeleine bencés tp. jelzi. Egy tűzvész után 1120-40: újjáépített hajóját az első román →keresztboltozat fedi. Ugyancsak a Burgundiában kialakult műv-et terjesztette a →ciszterci építészet. - A két szerz-rend egész Fro-ra ható művészete mellett egységes román stílus a zarándokutak mentén alakult, ahol a nagyobb zarándoktp-ok azonos alaprajzi rendszerrel és rokon részletformákkal épültek: 3-5 hajós, kereszthajós, szentélykörüljárós, kápolnakoszorús bazilikák, nagyobb tömegek befogadására is. Ez az alaprajz tájtól független (interregionális). Jellegzetes példái a tours-i Szt Márton- (1078-1211), a limoges-i St. Martial- (1053-95), a conques-i Ste-Foy- (1051-1130), a toulouse-i St. Sernin (1080 k.)-tp. Mintaképük, a spo-i →Santiago de Compostela mai alakjában 1075-1150: épült. A zarándokutak, különösen a szobrászati formák terén külf. hatások terjedését is elősegítették. Az egész orsz-ot átható interregionális isk-k mellett, önálló regionális stílusok is alakultak, melyeket a műv-tört. 6-12 fr. román építészeti irányba sorol. - a) Arles és a burgundi hercegség ter-én a bazilikális alaprajz, félköríves apszisok, kriptával ellátott, kereszthajós, szentélykörüljárós, kápolnakoszorús szentélyek gyakoriak. A lépcsőzetes apszisforma Cluny 2. baz-ja nyomán terjedt el, s mint bencés típust emlegetik. Ált. boltoznak, de inkább a donga-, ritkábban a római keresztboltozat a kedvelt. D-en Provence: erőteljesebb az antik hatás, viszont a 12. sz-ig kevesebb az emlék. A 12. sz: inkább plébtp-ok, mint ktorok épültek (Arles: St. Trophime, Saintes Maries de la Mer; Avignonban a Notre Dame des Doms). - b) Aquitánia és Ny-Fro. Legfontosabb a Loire vidékén a St. Benoit sur Loire apátság 9 osztású Westwerkjével (1020 k.), valamint 1071-1130: épült hajójával és szentélyével. La Charité (1130-1200) 2 tornyával, előcsarnokával burgundi jellegű. Poitou, Anjou, Saintonge építészetére a csarnoktp. jellemző. - c) Auvergne sokat megőrzött a preromán stílus archaizmusából. Csarnoktp-aiban karzatok húzódnak a hosszhajóban. Legjellegzetesebb a zarándoktp-típus hatására a 12. sz: épült clermont-i Notre Dame du Port-tp., laternás négyezeti toronnyal. - d) Languedoc 2 legnagyobb tp-a, a limoges-i St. Martial és a toulouse-i St. Sernin zarándoktp. típusú. A toulouse-i szegyh-at 1211: kezdték építeni lombard típusú, széles, négyzetes, bordás keresztboltozattal. Helyi stílusát Burgundia, Aquitánia erősen alakította, viszont a sp. és a szentföldi építészetre Languedocnak volt nagy hatása. -

e) K-Fro. és a Rajna-vidék ter-én erős a karoling örökség hatása (pl. kettős szentély Nevers-ben, Westwerk Châtillon sur Seine-ban). Ezért a 11. sz. végén, amikor másutt legnagyobb volt az építkezés, itt kevésbé volt szükség épületekre, mert álltak a nagy apátságok. Burgundia és esetleg Lombardia eredményei alapján azonban Ile de France-ban alakult ki a boltozás új rendszere, mely a gótikához vezetett. - f) Normandiában sajátos, messzire kiható román építészet alakult ki. A korábbi burgundiai hatás (Bernay, Notre Dame apátság, 1017-75) után a jumièges-i Notre Dame (1037-67) az első tipikus normann tp. Szentélykörüljárós, kereszthajós, magas, karcsú arányokkal. Főhajója famennyezetes, mellékhajója borda nélküli keresztboltozatos. Hatott Mont St. Michel (1024-84), Bec (1066-77), Bayeux (1049-77) tp-aira. További fejlődést jelentenek a caeni tp-ok, Hódító Vilmos építkezései. A St. Trinité (1062-66) kereszthajós, szentélykörüljárós, lépcsőzetes apszissal, erőteljes Ny-i toronypárral. A főhajóban hatosztású keresztboltozat (1115). A St. Étienne és a St. Trinité jellegzetes Ny-i toronypáros homlokzata az urasági tp-okra hatott, és a gótikában is átvették. A normann építészet a keresztboltozat korai alkalmazásával és száraz, geometriai eredetű épületplasztikájával nemcsak Angliában, hanem K felé is erőteljesen hatott. - A →gótikus művészet fr. földön alakult ki 1150 u., s terjedt el egész Eu-ban. Bölcsője Párizs és környéke, az Ile de France. A fr. kir. központ fejlesztette ki azokat a szerkezeti és formai elemeket, melyek a változatos fr. román kori építészetben már külön-külön megvoltak. Jelentős e tekintetben a burgundiai ciszt. építészet, mely a gótika legfontosabb szerkezeti és művészi elemeit (bordás keresztboltozat, támasztórendszer, csúcsív) 1150 u. következetesen alkalmazta, az újítások következtetéseit azonban az É-fr. építészet vonta le: kialakította azt a lefedési és támasztórendszert, mely lehetővé tette, hogy e szilárd váz vegye át a méretekben hatalmasan megnövelhető épület egész súlyát. Ezek az alapvető változások elsősorban az egyh. építészetben mentek végbe. A bazilikarendszer megmaradt 3 v. 5 hajóval és kereszthajóval, mely rendesen maga is 3-hajós. A körüljárós, kápolnakoszorús szentély sokszögben záródik. Az oszlopokkal v. pillérkötegekkel elválasztott hajókat bordás keresztboltozat fedi. A boltozat oldalnyomását kívül →támpillérek veszik át, melyekhez a mellékhajók fölött →támívek vezetnek. Az ívek között hatalmas méretű ablakok nyílnak, gyakran a boltszakasz teljes szélességében. Az ablakok és a hajókat elválasztó árkádsorok között gazdagon kiképzett oldalkarzat (triforium) húzódik. A Ny-i homlokzaton a normandiai román kori építészetből átvett toronypár uralkodik. Lent gazdagon tagozott, három csúcsíves kapuzat visz a tp. belsejébe. A kapuzat fölött fülke- v. árkádsorok adják a vízszintes tagolást. Fent középen óriási →rózsaablak. Az épületet kívülről szobrok és faragványok sora díszíti, belül páratlan finomságú üvegfestmények a drágakövek színeiben. - A gótikus székesegyházak építésének sorozata St. Denis-ben kezdődött. A román kori tp. átépítését Suger apát 1140 k. indította meg. Az új stílus a párizsi (Notre Dame), a laoni, chartres-i, amiens-i és reimsi szegyh-akban klasszikus tökéletességre emelkedett. A 13. sz. közepén építtette Párizsban Szt IX. Lajos a Sztföldről hozott ereklyék számára a St. Chapelle-t. Az ékszerdobozra emlékeztető kápolna alacsony földszintje fölötti emelet karcsú arányaival, a keresztboltozatot tartó falpillérek közeit egészen kitöltő ablakaival és Ny-i karzatát koronázó rózsaablakával nemcsak történeti, hanem művészi szempontból is az érett fr. gótika legszebb alkotásainak egyike. Az új stílus hatása kisebb vidéki épületeken is világosan fölismerhető (Montatair). Különlegesen finom és a ciszt. építészet nyomait mutató változat alakult ki Burgundiában, melynek legszebb példája a dijoni Notre Dame és a St. Bénigne-tp. kolostormaradványa. - Bár az É-fr. gótikus építészet lényeges eredményei mindenüvé eljutottak, a D-fr. gótika mégis sok tekintetben különböző utakon járt. A D-i építőanyag a tégla volt, míg É-on a kő uralkodott. Az erősen áttört É-i bazilika helyett a falak szerkezeti és művészi szerepét sokkal inkább megtartó csarnok vált D-en döntő jelentőségűvé. Az 1200 k. épült poitiers-i szegyh. ennek egyik legkorábbi és legfontosabb megnyilvánulása. A 13. sz. végén emelt toulouse-i kéthajós domonkos tp. az egyh. építészet egyszerű, de monumentális belső terének századokra kiható példája. - Az erődített külső hatásosan járul hozzá az épület által sugallt tömbszerű benyomáshoz. E megoldás legszebb példája Albi egyhajós, kereszthajó nélküli, egyetlen homlokzati toronnyal ellátott szegyh-a. A külső egységet a hatalmas erődítések és a kevéssé áttört falsíkok, a belső lenyűgöző terét a főtér uralkodó szerepe emeli ki. A gótikus építészet egyszerű eszközökkel történő, monumentális egységre való törekvését legkorábban a D-fr. gótika valósította meg. A Közép- és É-Eu-ban oly fontos koldulórendi építkezések ezt a D-fr. művészi szemléletet is magukban hordják. - Az É-fr. gótika a 13. sz. után lényegében nem fejlődött tovább, a D-i szerepe a késő gótika kialakításában nagy jelentőségűvé vált. Noha a gótika nagy szerkezeti és művészi vívmányai elsősorban egyh. téren mutatkoztak, a világi építészet is erőteljesen bontakozott ki. Az igények emelkedése a várak számára is fokozott művészi alakítást biztosított. A hatalmas kerek román kori lakótornyokhoz kiépült a finom részletekben bővelkedő palota s az erődítések sorozata (Gaillard és Coucy várak). Az építkezés a 14. sz: érte el tetőfokát. V. Károly Párizsban a Louvre-t, Vincennes-ban kastélyát, fivére, Orléans-i Lajos Pierrefonds várkastélyát emeltette. A burgundiai hg-ek Dijonban vetették meg palotájuk alapját. A legjelentősebb volt a pápák avignoni építkezése (→avignoni fogság). A pápai palota hatalmas erődje a D-fr. gótika egyik legjellemzőbb példája, melyen a hatalmas, tömbszerű falak uralkodnak, rajtuk alig akad nyílás. A késő gótikus kastélyépítészet kiemelkedő alkotása Cháteaudunben látható: a 12. sz. kerek lakótoronyhoz illeszkedő kpnát és kétemeletes lakóépületet a leáldozó gótika csipkefinom díszítményei teszik könnyeddé. -

A 16. sz. elején a fr. reneszánsz építészeten egy ideig az ol. művészek hatása mutatkozott. I. Ferenc korához fűződnek a Loire menti kastélyok építkezései. A chambord-i kastélyt vsz. ol. mester tervezte, de fr. mesterek építették. E kastélyok (Blois, Chenonceaux, Chambord stb.) szelleme még gótikus, az épület teste különálló pavilonokra, tornyokra tagolódik. Hosszú ideig alkalmazták a külön tornyokba helyezett csigalépcsőket (Blois). I. Ferenc korához fűződik Fontainebleau kk. kastélyának átépítése. Gilles Le Breton építőmester tervezte az új bejáratot, a Porte Dorée-t, melyen már klasszicizáló törekvések figyelhetők meg. - 1532: kezdték meg a párizsi St. Eustache-tp. építését, s csak egy évszázaddal később fejezték be, még gótikus stílusban. IV. Henrik alatt (ur. 1589-1610) vált Párizs az orsz. pol. és szellemi életének közp-jává. Ekkor épült a Pont Neuf, s alakultak ki a városképet meghatározó szép terek. A késő reneszánsz és a barokk kibontakozását Lemercier (1585-1654), Mansart (1598-1666) és Levau (1612-70) határozta meg. XIV. Lajoshoz fűződik a versailles-i kastély építése és a Louvre folytatása. A XVI. Lajos korabeli klasszicizáló építészet képviselője, a párizsi St. Geneviéve-tp. (a mai Panthéon) alkotója J. V. Soufflot (1713-80). A klasszicizmus kiemelkedő építésze, J.-A. Gabriel (1698-1782) tervezte a kis Trianont és a Place de la Concorde két palotáját. - A 19. sz. elejétől a sajátosan modern törekvésekig szinte egyeduralkodó az eklekticizmussal kevert klasszicizmus. Bár a romantika elsősorban a festészetben bontakozott ki, hatása megmutatkozott az építészetben is. A modern építészeti törekvések (19. sz. vége) első képviselői azok a fr. mérnök-építészek, akik a nagy ipari építkezésekkel kialakították a vasbeton és az üveg fölhasználásán alapuló modern szerkezeti elemekből a nagy várócsarnokokat, az Eiffel-tornyot, a világkiállítások pavilonjait: H. Labrouste (1801-71), A. Baudot (1834-1915), A. Perret (1874-1954), az ő tanítványa Le Corbusier (1887-1965).

2) Szobrászat. A 16. sz-ig. A meroving korszak (457-751) szobrai ill. csekély számú domborműve, kőfaragványa azonos ihletésű az itáliai v. ír alkotásokkal. A 9. sz. karoling reneszánszban az →elefántcsont-faragás bizánci hatásra terjedt, s az egykori Galliában egyéni változatokat teremtett (reimsi iskola). - A monumentális szobrászat első mestere Gilduin, a toulouse-i St. Sernin-tp. 1096: fölszentelt főoltárának, Krisztus és az apostolok domborművének faragója. E műhely dolgozott Compostelában is, s e forrásból fakadtak a moissaci ktor pilléreinek apostolszobrai. A ktor oszlopfői, a főkapu →utolsó ítélete, ó- és úsz-i jelenetei e stílus 12. sz. eleji virágzását jelzi. A toulouse-i St. Étienne-szegyh. káptalantermének kapuját díszítő prófétaszobrokat Gilabertus faragta a 12. sz. 1. felében, hatása a chartres-i szegyh. Ny-i homlokzatának szobrait érlelte meg. 1130 k. alakult ki Burgundia szobrászata, mely az oszlopfőplasztika és a kapuk figurális díszítésében alkotott kiemelkedőt. A gregorián skála hangjait megszemélyesítő clunyi oszlopfők mellett bizonyára álltak itt a fr. román korban annyira elterjedt történeti oszlopfők is (a →francia forradalom alatt szétszedték), melyeken a sztek életét, a bibliai történeteket ábrázolták. Itt fogalmazták meg a kapuk utolsó ítéletet megjelenítő ikgr. programját (Vézelay, Autun, Avallon, Charlieu). - A szobrászat lassan szétterjedt a kapukról, oszlopfőkről, s megindult az oltárok díszítése (Avenas) és keresztelőkutak faragása. A síremlékek típusa 1150 u. kezdett kialakulni. Nemcsak egyszerű kőlapokat faragtak, hanem domborművekkel díszített szarkofágszerű megoldást is alkalmaztak (St. Junien) v. domborművekkel díszített egész belső építményt készítettek, mint az 1766: lerombolt autuni Szt Lázár-sír. - A román és gótikus épületszobrászat közötti különbséget világítja meg a chartres-i szegyh. 1150 k. készült Ny-i és 1230 k. készült É-i és D-i kapuzata. Ez utóbbiak szoborsorai a kir. kapuval szemben már szinte önálló alakokként hatnak. Ruháik sűrű redőzete mögött kezd érződni a test felépítése s az arcokon kezdenek emberi érzések megjelenni (Szt Tivadar, Mária és Erzsébet találkozása, Melkizedek stb.). A gyámköveken, bélletíveken, orommezőkben a valóság számtalan jegye mutatkozik. Az épület gazdag tagolásait, oszlopfőit élettől duzzadó levelek, virágok, indák borítják. - A párizsi St. Chapelle apostolai már szinte önálló alkotások, melyek az építészeti háttérrel alig függnek össze. A 14. sz: nemcsak elhelyezésükben, hanem ábrázolásukban is egyéni megoldások keletkeztek. A szobrászat súlypontja az ang. háborútól sújtott ÉNy-i kir. területről Burgundiába tolódott át. Itt indult virágzásnak a St. Denis-ben még a 13. sz: kibontakozott síremlékszobrászat. A szarkofágok közül művészi gazdagságával kiemelkedik Félelemnélküli János burgundi hg. síremléke (Dijon, Múz.). Két oldalát dús és finom gótikus fülkesor alkotja, melyekben gyászolók serege helyezkedik el. A fedőlapon oroszlánokra támaszkodva fekszik a hercegi pár. Címereiket a fejüknél térdelő angyalok tartják.

A sirató v. gyászoló alakok (pleurants) igen jellemzőek az egykorú burgundiai szobrászatra. A szarkofágmegoldás legfejlettebb változata Philippe Pot lovag 1480 k. síremléke (Louvre). A sírlapon fekvő lovagot 8, címert tartó, csuklyás gyászoló alak viszi, a szobormű halotti menetté alakul át. A burgundiai szobrászat csúcsa a németalföldi Claus Sluter (1340-1406) munkássága. Legnagyobb, töredékesen ránk maradt műveit a dijoni Champmol karth. ktor számára készítette: a tp. bejáratát a hercegi pár védőszentektől kísért térdelő szobrai és középen a lendületesen megmintázott Madonna díszítik. A késő gót realizmus másik remeke az ún. Mózes kútja, mely eredetileg Kálvária-építmény része volt volt. A talapzat súlyos prófétaalakjai szinte szétfeszítik az építészeti szerkezetet. Fejeik a jellemábrázolás mesterművei. Uez a mély művészi átérzés nyilatkozik meg a próf-k fölötti angyalokban és legfőképpen a dijoni Régészeti Múz-ban őrzött gyönyörű Krisztus-fejen, mely szintén a Kálvária töredéke. - A késő gótikus önálló fr. szobrászat egyik legmegkapóbb alkotása a toulouse-i Madonna az ágostonosok múz-ában. Mária bájos arca, a kis Jézus önfeledt játéka, az alakok erőteljes térbe állítása egyértelműen bizonyítják az ábrázoló művészet valóság felé forduló igazodását. - A faszobrászat Auvergne-ből indult, s főként az ország É-i részében virágzott, kialakulásában németalföldi hatások is érvényesültek. A faszobrokat aranylapokkal fedték, ékszerekkel díszítették, elvétve síremlékekkel is kísérleteztek. A legszebb és legteljesebb szoborsorozatot a 13-15. sz-ból a párizsi Cluny Múz. őrzi. A mo-i →faszobrászat szepességi emlékei közül nem egynek ide vezetnek gyökerei. - A 16. sz. elejének reneszánsz fr. szobrászatát a még erősen gótikus tradíciók és az ol. hagyományok döntően befolyásolták. A 17. sz: alakult ki az önálló szobrászat.

3) Festészet. A 16. sz-ig. A →barlangfestészet egyik központja a mai Fro. ter-én volt (lascaux-i Trois Fréres-barlang stb.). A meroving időkben a mozaik már ismert és gyakorlott technika volt, amit a toulouse-i Daurade-tp-ban levő 5. sz. mozaikdísz is bizonyít (a tp. Ecclesia Aurata, 'aranyozott templom' nevét is ez adta). Antik hagyomány fölélesztéséről a Germigny des Prés erősen restaurált 9. sz. mozaikja tanúskodik. Egyetlen freskó tűnik ki e korból, az auxerre-i St. Germain-kripta Szt István vt. megkövezését ábrázoló 9. sz. falképe. - A könyvfestészetnek, mely a karoling időkben terjedt el, egyik közp-ja szintén Fro. volt. Nagy Károly híres Scola Palatináját a reimsi könyvfestő-isk. első korszakának vélik. Ebo pp. Evangéliuma (816/45, Epernay), Kopasz Károly Bibliája az antik hagyományok és az expresszív kifejezési törekvések példái. Reims mellett minden nagyobb fr. apátságban működött könyvfestő-műhely (a 9. sz. közepén Tours-ban, 880/90: St. Denis-ben). - A román korban a festészet 2 irányt mutatott. Az egyik világos alapot használt színes zónákkal, erőteljes kontúrokkal, egyébként semleges és szegényes színezésű. A másik Montecassino és Bizánc hatását tükrözi világos tónusú, gazdag ruhákkal ábrázolt alakjaival. Ez vsz. Clunyben született meg, de legszebb példáit az ugyancsak bencés Berzé la Ville-tp. apszisában 1100/20: készült falképek képviselik. - A kódexfestészetnek inkább a román műv. előkészítésében volt szerepe (apokaliptikus témájú ábrázolások, pl. a St. Savin sur Gartempe-i Beatus kz-ban). A 12. sz. kódexfest-e Citeaux-ban indult fejlődésnek, s bár a ciszt-ek 1134: abbahagyták a kv-ek illusztrálását, az új stílus más műhelyekben továbbélt (Limoges-i Sacramentarium, 1125 k.). Emellett É-Fro-ban és a Mosel vidékén alakult jelentős könyvfestő-isk. - A gótikában a falfestészet háttérbe szorult. Az avignoni pápai palotában túlnyomó részben a sienai trecento mesterei működtek. Avignonnal rokon a toulouse-i domonkos tp. Antoninus-kpnájának zenélő angyalokat ábrázoló falképsorozata (1351). - A haláltánc-sorozatok a 15. sz. elején Párizsból indultak ki. A legkorábbi példa (Cimetiére des Innocents, 1424) ugyan elpusztult, de a jellegzetes késő gót tárgykör egyik kiváló alkotása megmaradt La Chaise-Dieu 14. sz. tp-ában, a főszentélyt a szentélykörüljárótól elválasztó fal É-i oldalán (1460/70). - Az üvegfestészet mint a gótikus épületek nagy ablakainak alakos v. díszítő jellegű kifestése természetszerű művészi igényként jelentkezett. Az első monumentális alkotás a 12/13. sz. fordulójáról a poitiers-i szegyh. Golgota-ablaka, mely bizonyos román kori hangulat ellenére is méltó társa a kor klasszikus építészeti és szobrászati műveinek. A 13. sz. 1. feléből származó legszebb üvegfestményeket a párizsi Notre Dame, a St. Chapelle és a chartres-i szegyh. őrzi. A színpompa és a ragyogó világítási hatás mellett finom rajzuk és tökéletes kompozíciójuk kiemelkedő. Az első művészjelzés (1240 k.) a roueni szegyh. szentélykörüljárója egyik ablakán látható: Clemens Vitrearius Carnotensis me fecit. - A 14. sz: a korábbi mozaikszerű szerkesztést fölváltják a nagyalakos kompozíciók, melyek valóban monumentális festményként hatnak. E tekintetben az evreux-i szegyh. üvegfestményei a legjellegzetesebbek (Raoul de Ferriéres knk. és Pierre de Mortain gr. ablakai 1325/1400 k.). Ez irányban haladtak a kor többi remekművei (Bourges, Rouen, Beauvais), s Jacques Coeur, a 15. sz. híres bankárja bourges-i palotájának egyik 1450 k. készült ablaka már egészen tájkép jellegű. -

A könyvfestészet a román kori előzmények után igen változatosan fejlődött tovább és sok tekintetben előkészítette a késő gótika táblaképfest-ét. A fr. miniatúra a gótika idején vezető szerepet játszott. Legkorábbi közp-ja Párizs. Szt IX. Lajos kir. zsoltároskönyvének miniatúrái jól mutatják a gótikus ábrázoló műv. csoportkompozíciós törekvéseit. A miniátorok már nemcsak ktorokban működtek, az egyre szaporodó világi kv-festők céhekbe tömörültek. A 14. sz. legkiemelkedőbb mestere J. Pucelle párizsi miniátor, Jó Fülöp breviáriumának illusztrátora volt, akinek stílusa a korabeli eu. kv-festészetre is hatott. - V. Károly kir. fivére, Jean de Berry számára, aki a 14. sz. nagy műgyűjtője volt, egész sor miniátor dolgozott. J. de Hesdint, a Grandes Heures du Duc de Berry festőjét csak a Limbourg testvérek múlták felül (Trés Riches Heures du Duc de Berry), →hónapképeik a késő gótikus kv-fest. csúcsát jelentik. - A 15. sz. 2. felében a miniatúrafest-nek már a reneszánsz felé hajló nagy mestere J. Fouquet (1420 k.-1481 k.), akinek Chantillyben, a Musée Condéban található sorozata egyszerre jelenti a gótika végét és a reneszánsz kezdetét (Livre d'Heures d'Étienne Chevalier). - A táblaképfestészet központjai É-Fro., Provence és Burgundia. Kialakulásában É-on a németalföldi, D-en az ol. fest. játszott jelentős szerepet. Az építészettől teljesen független festészet e műfaját sok tekintetben a miniatúra készítette elő. Kezdetei a 14. sz. közepére nyúltak vissza. A legkorábbi képek közül való Jó János kir. arcképe. Az arany háttér előtti profil még régies ugyan, de műfajában már jelzi a késő gótika valóság felé forduló törekvését. A narbonne-i retabulum rajzos és dekoratív megoldása még a hagyományokat követi. A sz. végén Burgundiában erős flandriai hatás jelentkezett, mely párhuzamos a szobrászat és a kv-fest. németalföldi térfoglalásával. M. Broederlam dijoni szárnyasoltára sokban hozzájárult a 15. sz. festészet kibontakozásához. Ezt tanúsítja a Louvre gyönyörű, század eleji tondo-Pietàja. - Provence festészete ugyancsak a 15. sz: önállósult. Az avignoni Pietà a késő gótika drámai törekvéseit példázza. Anjou René kir. festője, N. Froment (1450-90: működött) a valóság bensőséges, lírai ábrázolásával tűnt ki (Égő csipkebokor az aix-en-provence-i szegyh-ban). É-i elemeket vegyített munkáiba E. Charonton (1410-1466 k., Mária koronázása, Villeneuve, Múz.). A sz. derekán É-Fro. festészete is megszabadult a flamand befolyástól. Meleg emberi érzelmek szólaltak meg a Moulins-i mester trónoló Madonnát ábrázoló triptichonján (Moulins, Dóm), s főként Krisztus születését megjelenítő képén. J. Fouquet, a kir. udvar legjelentősebb mestere Rómában is járt.

4) Iparművészet. A román kortól kezdve fontos helyet foglal el a fr. művészetben. A megnövekedett egyh. és világi igények föllendítették a textilművességet, melynek ritka szépségű emléke a bayeux-i hímzett kárpit. A Matild kirnő részére készült kárpit az anyagi kultúra megismerése szempontjából is fölbecsülhetetlen, hiszen Anglia meghódításának ábrázolása közben embert, állatot, fegyvert, hajót, épületet valószerűen ábrázol. A fémművességet különösen a bronzöntvények képviselik: keresztelőkutak (Liége, St. Barthélemy, Renier de Huy öntése, 1113), egyh. és világi célokra egyaránt használt →aquamanilék, melyek innen terjedtek szét Eu-ban. Népszerű volt a beágyazott zománc limoges-i technikája, melyet domborművek díszítésére is alkalmaztak (Geoffroy Plantagenet síremléke, Mans, 1151). - Az ötvösség föllendülésére a St. Denis-ből származó és Münchenben őrzött evangélium trébelt arany domborművekkel díszített, drágakövekkel keretelt fedőlapja és a Reiche Kapellében őrzött Arnulf-féle hordozható oltár (9. sz. vége) jó példa.

I. (Kopasz) Károly (ur. 840-47) evangéliumának fedőlapján (Párizs, Bibliothéque Nationale, 869) az antik szimbólumok alkalmazása mellett föltűnő az ötvösmű keretelés. A Rajna- és a Mosel-vidék ötvösei hordozható oltárokat (pl. Nicolaus de Verdun klosterneuburgi oltára, 1181), ereklyetartókat (Szt Sándor pápa fejereklyetartója Brüsszelben, Godefroid de Claire munkája) készítettek. →Erzsébet kirné, I. (Nagy) Lajos kir. anyjának 1340/50: készült ereklyetartó oltárkája a fr. ötvösség kiemelkedő darabja. - A gótikus textilművészet legjellegzetesebb területe a gobelinszövés. Közp-ja Párizs és Arras. A csak növényi díszítésű ún. verdure-ök mellett az alakos kompozíciók is kedveltté váltak, s a vallásos témák (angers-i Apokalipszis-sorozat) mellett a 15. sz: a gáláns lovagi v. allegorikus jelenetek is megjelentek. - A fr. ötvösség 12-13. sz. zománctárgyain a román kori hagyományokat folytatta (Alpais mester gyönyörű limoges-i zománcos cibóriuma a Louvre-ban). Párizs a céhekbe tömörülő ötvösök legfontosabb közp-ja lett. A mesterség finomságai talán az ereklyetartók pompás kis építményeiben jutnak leginkább kifejezésre. Szt Taurinus ereklyetartója az evreux-i szegyh-ban a párizsi St. Chapelle szerkezetét idézi. A fejereklyetartók (pl. Szt Fortunatáé) már a szobrászati alkotásokhoz állnak közel. Fokozottan érvényes ez a 14-15. sz. nemesfémből készült, részben v. egészben zománcozott remekműveire, mint pl. Jeanne d'Evreux kirnő Madonnája a Louvre-ban, v. I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458-90) m. kir. zománcos Kálváriája az esztergomi szegyh. kincstárában. - A vasművesség elsősorban az építészet és asztalosművészet igényeit elégítette ki. A párizsi Notre Dame Ny-i kapuinak gyönyörű, indás szerkezetű veretei mutatják a 13. sz. elejének magas színvonalú megoldását. A bútorok, ládikák legszebb vasdísze a zár. A Cluny Múz-ban őrzött késő gótikus zárak szinte építészeti, ill. szobrászati igényűek. - Az elefántcsont-faragás fr. földön különösen kedvelt volt. A Louvre négyalakos, Mária koronázását ábrázoló csoportja (13. sz.) a klasszikus gótika minden finomságát tükrözi. Az elefántcsont Madonnák közül kiválik a Cluny Múz. gazdag sorozata (St. Chapelle-i Madonna, 13/14. sz.). Az elefántcsont retabulumok a →szárnyasoltárok előképei. A gótika kisméretű elefántcsont táblái, díszei a való élet számos közvetlen megjelenítésének is helyet adnak (társasjátékok ábrázolása a Louvre-ban).

5) Keresztény irodalom. Első csírája a 9-10. sz: a vallásos költeményekkel született meg. Ófrancia nyelvű csúcspontjai 1100 k. a Roland-ének; 1150/90 k. troyes-i ker-ek lovagregényei, a Parsifal, Robert de Boron: A Szt Grál tört. és Jean Bodel (1165-1210 k.) Szt Miklósról szóló játéka. Középfr. nyelven 1260 k. Rutebeuf: Theofil mirakuluma, Jean de Joinville (1224-1317): Szt Lajos élete, 1370 k. A Bold. Szűz negyven csodája, 1452 k. Greban: A szenvedés misztériuma. - A 16. sz. első harmadában születtek a fr. humanisták bibliaford-ai a kat. Jacobus Faber Stapulensis (1450-1536), a ref. Pierre Robert Olivetan (1506-38) ford-ában. A lat-ul íróktól és Navarrai Margittól (1492-1549) eltekintve a 16. sz. fr. vallásos szerzők prot-ok, élükön Kálvinnal. - A 17. sz. elején a kat. írók serege lépett föl, elsőként Szalézi Szt Ferenc, aki nemes gondolkodású világiakat akart megnyerni a vallásosságnak, de szelíd jósággal. Uezt Pascal kérlelhetetlen szigorral kívánta elérni. Szt Ferenc írásai olyan olvasóknak szóltak, akik már hisznek és eltökélték, hogy hitük szerint akarnak élni; Pascal fő műve olyanoknak szól, akik még nem hívők, de elégedetlenek hitetlenségükben és keresik az igazságot. Pascal kapcsolatban állt a janzenista Port-Royal ktorral, ahol a tragédiaköltő Racine nevelődött. - A 17. sz. végén alkotott mint szónok és vallásos író Bossuet, Fénelon, Bourdaloue, Jean-Baptiste Massillon (1663-1742). A 17-18. sz: a fr. a művelt körök nemzetk. nyelve volt, olyannyira, hogy külföldiek is használták irod. nyelvként (Hamann, Leibniz). - A 19. sz. elején Fro-ban új ker. irod. virágzott, mely főleg Chateaubriand és Lamennais révén Eu-ra és Amerikára is erősen hatott. A ném-ol. és lengy. romantika fő alakjai, F. Schlegel, Manzoni, Miczkiewicz, Slowacki hosszú időt töltöttek Párizsban, ahol magukba szívták a fr. kat. romantikusok eszméit. Mivel a fölvilágosodás a fr. forr-ban érte el csúcspontját, legkorábban és legélesebben Fro-ban ütköztek össze a ker. szerzők a fölvilágosult és forr. eszmékkel. A fr. katolicizmusban 2 ellentétes tábor alakult ki: az egyikben a forr-at sátáni pártütésnek bélyegezte de Maistre és de Bonald (1754-1840); a másikban Istentől küldött megújulásként magasztalta Lamennais, Lacordaire, Montalambert (1810-70) és Ozanam (1813-53). Később Tocqueville mindkét fölfogást egyoldalú ideológiaként leplezte le. - 1900 u. bontakozott ki a renouveau catholique ('katolikus megújulás'). Előkészítői voltak Hello, Bloy, Paul Verlaine (1844-96), Huymans (1848-1907), Maurice Barres (1862-1923), Paul Bourget (1852-1935) és René Bazin (1853-1932); legfontosabb szerzői: Péguy, Claudel, Bernanos, Mauriac, Julien Green. Az első kettő mint költő, a többi mint a lelki reg. megalapítója nyitott megújulást. Mellettük állnak: Francis James, Louis Le Cardonnel (1862-1936), Émile Baumann (1868-1941), Henri Bordeaux (1870-1963), Joseph Malegue (1876-1940), Max Jakob (1876-1944), Henri Ghéon (1883-1914), O. V. de L. Milosz (1877-1939), Ernest Psichari (1883-1914), Raissa Maritain (1883-1960), Mari Noel (1883-1967), Jean de La Varende (1887-1959), Pierre-Jean Jouve (1887-1976), Marcell Jouhandeau, Henri Bosco (1888-1976), Pierre Reverdy (1889-1960), Paule Régnier (1890-1950), Albert Béguin (1901-57), Lanza del Vasto (1901-), Daniel Rops (1901-65) és Thierry Maulnier (1909-). A teol. H. de Lubac és Y. Congar, valamint a fil. Maurice Blondel, Gabriel Marcel, Jacques Maritain és Emmanuel Mounier is kapcsolatban állt e kat. megújulással. Kortársuk, →Teilhard de Chardin művei csak halála után kezdtek hatni. - 1940-44: a ném. megszállás idején a ker. írók közül is sokan rejtőzködni kényszerültek. Az ellenállási irod. képviselői lényegében elhagyták a „l'art pour l'art” álláspontot, és „elkötelezett irodalmat” alkottak. Először fordult elő, hogy nem irod. szempontok szerint különböztették meg a szerzőket: marxista, egzisztencialista és ker. írókról beszéltek. Ez utóbbiakhoz tartozó lírikusok: Patrice La Tour du Pin (1911-75), Jean Paul de Dadelsen (1913-57), Pierre Emmanuel (1916-), Claude Vigée (1921-), Jean Claude Renard (1922-), Robert Marteau (1925-), André Marissel (1928-), Jean Mandrino és Marc Alyn (1937-); regényírók: Queffélec, Estang, Cayrol, Cesbron, Coccioli, Pierre-Henri Simon (1903-72), Jean Montaurier (1906-), Maxence van der Meersch (1907-51), Jacques de Bourbon-Busset (1912-), Jean Sulivan (1912-), Paul-André Lesort (1915-), Roger Besus (1915-), André Frossard (1915-), Michel de San-Pierre (1916-), Maurice Clavel (1920-), Robert Morel (1922-), Bernard Clavel (1923-), Jean de'Ormesson (1925-), Charles le Quintrec (1926-), Jean Cabries (1929-), Marthe Meyer és Didier Decoin. A fr-ul író Just Béla (1906-54) és Bátori Miklós szintén közéjük tartozik. - Fr-Kanadában: Hector de Saint-Denys-Garneau (1912-43), Rina Lasnier (1915-), Anne Hébert (1916-), Jean Vannier. - Fr-Afrikában: a szenegáli Senghor, a burundi Kayoya, a ruandai Alexis Kagame (1912-), a mauritiusi Loys Masson (1915-) és a madagaszkári Jacques Rabemananjara. - Fr-Svájcban: Tordeur és Roger Bodart (1910-). **

1-4. Bérard, André: Dictionnaire des artistes français du XIIe-XIIIe siècle. Paris, 1872. - Bellierde la Chavignerie, Emil: Dictionnaire général des artistes de l'Ecole française depuis l'origine des arts du dessin jusqu'á nos jours. 1-2. tom. Uo., 1882-87. - Lami, Stanislas: Dictionnaire des sculpteurs de l'École française. 1-8. tom. Uo., 1898-1921. - Dictionnaire d'archeologie chrétienne et de liturgia. Publ. par Fornard Cabrol. 1-15. tom. Uo., 1907-53. - Mâle, Emile: Art et artistes du moyen âge. Uo., 1927. - Du Peloux, Charles: Répertoire biographique et bibliographique du artistes XVIIIe siècle français. 1-2. tom. Uo., 1930-41. - Colas, René: Biblographie générale du costume et de la mode. 1-2. tom. Uo., 1933. - Mâle, Emile: L'art religieux de la fin du XVIe siècle du XVIIe siècle et du XVIIIe siècle. Étude sur l'iconographie. 2 éd. Uo., 1951. - 5. Histoire littéraire de la France. Par des religieux Bénedictions du la Congrégation de S. Maur. 1- tom. Párizs, 1733- [a 20. sz. végén is!] - Benedek Marcell: A fr. regény a 19. sz-ban. Bp., 1921. (Ethika-kvtár 3.) - Lanson, Gustave: Manuel bibliographique del la littèrature française moderne 16, 17, 18, et 19. s. Nouvelle éd. rev. et aug. Paris, 1921. - Barna János: A trubadúrok. Makó, 1925. - Curtius, Ernst Robert: Az új Fro. irod. úttörői. Ford. Szerb Antal, Kecskeméti György. Bp., 1926. (Ember és term. 10.) - Birkás Géza: A fr. irod. tört. a legrégibb időktől napjainkig. Uo., 1927. (Szt István kv-ek 48-49.) - Benedek Marcell: A fr. irod. Uo., 1928. (Élet és tud. 19.) - Király Ilona: Szt Márton legendája. A m. bencések árpádkori fr. kapcsolatai. A Berta monda m. vonatkozásai. Uo., 1929. (Bibliothéque de l'Institut Français è l'Université de Bp. 8.) - Eckhardt Sándor: A fr. nemz. missziós hite és a fr. irod. Uo., 1931. - Thieme, Hugo Paul: Bibliographie de la littèrature française de 1800 á 1930. 1-3. tom. Paris, 1933. - Eckhardt Sándor: A fr. irod. Előadás alapján jegyezte Molnár Gyula. Bp., 1934. (Kat. főisk. tanf. 1933/34. II.) - Just Béla: A modern fr. kat. irod. 1. köt. Uo., 1935. (M. Kultúra kvtár 7-8.) - Győry János: A fr. irod. kis tükre. Uo., 1938. (Kincsestár 32.) - Hodinka László: A misztika a mai fr. regényben. Uo., 1938. (Bibliothéque de l'Institut Français de Bp. 8.) - Dictionnaire des lettres françaises 1- tom. Paris, 1939. - Halmy Ferenc: A m. zsoltárformák fr. előzményei. Bp., 1939. (Kincsestár 38.) - Praszwimmer Klára: A fr. ifj. irod. a 18. sz-ban és a 19. sz. elején. Uo., 1939. (Uaz 40.) - Szalay Jeromos: A fr. irod. és katolicizmus. Pannonhalma, 1942. - ML II:111.